Útban hazafelé

Kora reggel visszaindultunk Bamakóba. Napfelkeltekor már a Niger folyó partján, a kompra várakozó sor végén álltunk.

Éjszakára Pam prefektus barátjánál pihentünk meg, az egyik, vendégek részére fenntartott melléképületben. Ezt az európaiak szokásainak megfelelően rendezték be, masszív bútorokkal. A fürdőszobában még kád és bidé is volt, de a tisztasága nem volt olyan, hogy kedvet kapjak a kipróbálásra. A házigazdák emeleti teraszról nyíló nappaliját nagy öblös fotelek és kanapé töltötte be, amin meglátszottak a népes gyereksereg hancúrozásának nyomai. Amikor megérkeztünk, a nagyobbacskák kis fekete táblán krétával gyakorolták a betűvetést, a legkisebb pedig egy cumisüveggel a kezében szaladgált, nem pedig a helyi szokások szerint az anyja mellén csüngött. A nappali falát tüllfüggönyök borították, és természetesen a TV (nem olyan plazmaképernyős, mint a tehetősebbeknél) is be volt kapcsolva, mint eddig mindenütt, ahol jártam.

A következő éjszakai szállásom már a repülőgépen lesz. Hamarosan hazatérek.

Sok élménnyel gazdagabb lettem, és sok illúzióm szertefoszlott. Amint az naplómban leírtakból is kiderül, ez az utazás nem az önkéntes munkáról szólt. A Villageventure, Pam Young egyszemélyes vállalkozása nem úgy működik, mint a nagy nemzetközi segélyszervezetek. Itt nincsen olyan működő intézmény, ahol bármilyen előképzettség nélkül hasznos segédmunkássá lehet válni, takarítással, gyerekgondozással vagy ehhez hasonlóval. Itt Pam maga az intézmény, akihez tanácsért és segítségért fordulnak a környék lakói. Ő, az itt töltött több mint tíz év alatt átvette a mentalitásukat, és hozzájuk hasonló egyszerű körülmények között él.

Talán ezért is fogadták ennyire bizalmukba. Kiváló kapcsolatteremtő képességével és szuggesztív egyéniségével remekül megtalálja a csatornákat, ahonnan meg lehet szerezni azt, ami itt éppen a legjobban hiányzik. Folyamatosan járja a körzetet, és megpróbálja nyomon követni az adományok útját. Azt tapasztaltam, hogy nagyon fontos az embereknek, hogy érezzék, nincsenek egyedül a problémáikkal. A magam részéről nem tudtam többet tenni, mint érdeklődésemet kimutatni irántuk.

Talán, ha felkészültebben, valami konkrét tervvel érkezek, akkor többről is lehetett volna szó. Azoknak, akik gyakorlottak az afrikai terepmunkában, és előre egyeztetik terveiket, Pam biztosan mindent meg fog tenni, hogy a tervek megvalósításának feltételeit biztosítsa.

Azoknak is nagyon ajánlom a Villageventure meglátogatását, akik Afrika egy kis részének igazi valóságát szeretnék megtapasztalni, és nem riadnak vissza az ezzel járó kényelmetlenségektől. Pam segítségével olyan élményekben lehet részük, amilyeneket egy utazási iroda nem tud nyújtani. A Villageventure célja az is, hogy Diemára és a környékbeli bozótfalvakra felhívja az utazók figyelmét, mert a turizmus is egy fejlődést ösztönző tényező.

A Maliban töltött három hét alatt nem váltam Afrika szakértőjévé, és még azt sem állíthatom, hogy ezt a sokszínű országot megismertem. Mindezek ellenére szívesen megosztom a tapasztalataimat azokkal, akik kedvet kaptak a Villageventure felkeresésére.

Minden fotó itt.

Búcsúvacsora

Mulaj családja nagy tekintélynek örvend Timbuktuban. A jómódúak közé tartoznak, sokan közülük valamelyik fegyveres testület tagja, többen a közigazgatásban dolgoznak magas pozícióban. Így a fesztiválon részt vevő egyik legnépszerűbb mauritániai együttes is örömmel fogadta el meghívásukat egy házi koncertre.

Ez az esti program a hölgyek zártkörű mulatsága volt, és csak Mike, az amerikai rádiós fiú, volt a zenészeken kívül az egyetlen férfi résztvevő. Így testőrünk, Mulaj is csak átkísért minket, de nem maradt ott a háznál. A gazdag vacsorát ezen az estélyen is a földön szolgálták fel, és kézzel illett venni a tálakból. Eddig mindenütt csak egy fogásból álltak az étkezések, de ezen ünnepi alkalommal nagy volt a választék a terítőn. Előételnek a datolyából vettek, amit egy tejszínes krémbe mártogatva kellett fogyasztani. Ezt követően a színes salátástál, majd a sült krumplival szervírozott kecskehús és a kuszkusz került sorra. Az asszonyoknak és a férfiaknak (zenészek és Mike) külön terítettek most is.

Városnézés

Timbuktu vagy az itteni francia nevén Tombouctou a világörökség része. Itt, a sivatag szélén őrizték meg az iszlám vallás sok régi értékes anyagát, és kulturális kincsét (ld. bővebben: http://www.dolgozni.hu/timbuktu.html, http://hu.wikipedia.org/wiki/Timbuktu).

Maga a város kevésbé látványos, mint amennyire mesés híre után várná az ember, és a látnivalók gyalogszerrel is könnyen bejárhatók. A turisták elkalauzolására bőven akad kéretlen idegenvezető, ezért célszerűbbnek látszott a népes Mulaj család egyik ráérő tagjával indulni felfedezőútra. Ha helyi kísérőnk van, könnyebben meg tudunk szabadulni a kéregető gyerekektől, könnyebben nyerünk bebocsájtást a múzeumokba, és van, aki eligazít abban, hogy hol, és kit lehet fényképezni.

Sivatagi show: Festival au Desert

A sivatagi fesztivál nagy vonzerejének köszönhetem, hogy eljutottam Timbuktuba. Amikor útra keltem, nem gondoltam volna, hogy ide is eljutok. Őszintén szólva, engem maga a sivatag szélén, a Niger folyó kanyarulatától tíz kilométerre elhelyezkedő város érdekelt, és nem annyira a fesztivál, amikor a Timbuktuba utazás lehetősége felmerült.  Most, hogy itt vagyok, kezdem megérteni, hogy miért annyira vonzó ez a rendezvény.

A helyszín valóban egyedülálló. A színpad a sivatag közepén áll, a nézőteret a homokbuckák természetes vonulatai rajzolják meg, az irodák sátrakban üzemelnek, hirdetési felületet a körbe sétáló tevéken elhelyezett molinók biztosítják. A közönség a földön megpihenhet, de a többség inkább táncol. Elszállásolására alkalmas sátortábort is felvertek. A látogatók között több az afrikai, mint a távolabbi kontinensek lakója, és éppen ez teszi annyira megával ragadóvá az eseményt, aminek gyökerei sokkal régebbiek, mint a 2003 óta megrendezett fesztivál.

Timbuktu

Ma a reggelinél csendőrparancsnokunk sivatagszínű népviseleti ruhájában került elő. Azt gondoltam először, hogy kivett egy szabadnapot, de kiderült, hogy hamarosan indul dolgozni. Ő ilyen jelmezben képviseli a rendfenntartókat a nagy, sivatagi rendezvényen. Ez később teljesen nyilvánvalóvá vált, amikor a kisebbik fegyverét elrejtette a kaftánja alatt.

Az itteni fegyveres testület három részre oszlik: a csendőrség hivatása a belföldiek és külföldiek biztonságát felügyelni, a rendőrség az utak forgalmát vigyázza és adminisztrációs ügyeket intéz, a katonaság pedig a határokat felügyeli, és csak nemzetközi problémák esetén kerül bevetésre.

Nemsokára a rendőrséggel is megismerkedtem, ahol a külföldiek bejelentkezését intézik. Itt egy rendőrnő ütötte be a pecsétet az útlevelembe a kis irodában. A Mulaj parancsnokunknál egy fejjel magasabb, de rendőri egyenruhájában is vonzó hölgy látványa meglepett. Miután láttam a bozótfalvakban az asszonyokat, igazán nem gondoltam volna, hogy dolgozó nővel fogok találkozni éppen egy ilyen munkahelyen. A munka elosztásának hagyományát azért itt is megtartották: a rendőrnő pecsételt és adminisztrált, míg a három férfi alkalmazott kényelmesen elterpeszkedett a fa árnyékában elhelyezett ülőalkalmatosságokon az udvarban, és szemmel láthatóan vidáman múlatta az időt.

Megtudtam, hogy az afrikai országok közül Maliban vannak a nőknek a legjobb esélyei a munkavállalásra. A hivatalokban és a városokban itt is elindul szép lassan az „emancipálódás” folyamata, aminek jelei a városi öltözködésben is megnyilvánulnak. Mulaj családjában mindenesetre ennek még kevés nyomát tapasztaltam. Itt a család nő tagjai még a hagyományos arab viseletben járnak. Ők gondoskodnak a család ellátásáról, és sokszor a szoba másik sarkában telepednek le étkezésnél. Ennyit látok az életükből, mert ők a háznak egy másik részében tartózkodnak általában.

Tovább Timbuktu felé

Még csillagos volt az ég, amikor meghallottuk a müezzin imára hívó hangját. Ez nekünk is az indulást jelentette. Hosszú út állt még előttünk, és szerettünk volna napnyugtakor megérkezni Timbuktuba. A korai kelésért jutalmul gyönyörködhettünk a felkelő nap csodálatos látványában a Niger folyó felett. A következő város prefektusa Pam egyik ismerőse, így hozzá is beköszöntünk. Az ő háza egyike azoknak a gyarmati időkből visszamaradt épületeknek, amilyennel eddig még nem találkoztam Maliban.

Jól haladtunk az út elején, egészen addig, amíg defektet nem kapott a bal hátsó kerék, ami ezek között az útviszonyok között nem is csoda. Nagy szerencse, hogy csendőrparancsnokunk a kerékcseréhez is értett, csak az volt a baj, hogy Pam Toyota Colorado terepjárójának szerszámkészletében nem éppen a legalkalmasabb eszközök voltak kéznél. A pusztaság közepén vezető úton pedig az elsuhanó autók helyett a gyalogos vándorok álltak meg csodálni Mulaj kapitány küzdelmét, amint imaszőnyegét leterítve a kocsi alját kémlelte. (Egyúttal kiderült számunkra az is, hogy honnan tudja Mulaj mindig, amikor útközben e célból megállunk, hogy merre felé kell Allahnak megadni a tiszteletet. Most vettük észre, hogy kis imaszőnyegébe iránytű van beépítve.)

Útban Timbuktu felé

Timbuktuban január 12-15 között rendezik a nagy világzenei fesztivált, ami a tavaly novemberi incidensek ellenére sem marad el, és rengeteg turistát várnak az idén is. A Villageventures telepén pár napja megszállt egyik olasz fickó barátja is a rendezők között van. A biztonsági erőket a szokásosnál jobban megerősítik. Így a diemai csendőrparancsnok barátunk is el tudta intézni, hogy odavezényeljék őt is, mert ez az esemény a belföldiek számára is vonzó programot ígér. Nem tudom teljesen követni az itteni hivatalos kiküldetés anyagi vonzatait, mindenesetre Major Mulaj útitársakat keresett magának, akikkel megoszthatja az üzemanyagköltségeket. Nálunk jó helyen járt, Pam, az amerikai rádiós fiú és én lelkesen fogadtuk ajánlatát.

A távolság Diemától több mint ezer km, amit nem lehet az itteni útviszonyok mellett egy nap alatt megtenni, még akkor sem, ha nekünk az ellenőrzőpontoknál nem kell várakozni. A csendőrparancsnok előtt azonnal felnyílnak a sorompók.

Közigazgatás

Már többször voltam Salut irodájában, a polgármesteri hivatalban. Ma reggeli utunk is először hozzá vezetett. Éppen értekezlet volt, amit az udvaron, a fák árnyékában tartottak. Ez valóban alkalmasabb helyszín, mint a kis hivatali épület három helyiségének egyike lehetne. Az értekezletet persze meg lehet mindig szakítani, ha látogatók jönnek. A teaszünetre a két titkárnő is szívesen előjön a kis szobájából, ahova az ablakon át beleshettem. Hosszasan nem tartottuk fel az önkormányzatot, mert belovagolt egy ügyfél is.

A polgármesteri hivatal mögött kapott helyet az egyszobás könyvtár. A kis szoba két oldalán elhelyezkedő polcokon álló könyvekre itt is a nyitott ablakon át vethettem csak pillantást, mert a könyvtáros éppen házon kívül volt. Művészlélek – a textilre festett alkotásit már egyszer házhoz hozta nekünk – nem igazan foglalkozik a hivatali idő kötöttségeivel. Nem is várja el itt ezt senki. Ha valaki nagyon szeretne könyvet kölcsönözni, akkor úgyis megtalálja őt a környéken. Túlzott zaklatásnak nincs kitéve. A forgalom itt akkor lendült csak fel, amikor egy nagyobb adag golyóstoll adományt juttattak ebbe a kultúrcentrumba, és híre ment, hogy az olvasók kaphatnak belőle.

Szappan

A piacon már láttam a kerek, golyó alakú szappanokat és ma beavattak a gyártás szakmai titkaiba is. Az alapanyag növényi olaj és hamunak nevezett por. Ezt már összeöntötték két nagy műanyag kondérba, amire megérkeztem Salut házába. A feleségének van szappankészítő “kisvállalkozása”. A munkálatok az udvaron folytak, mint szinte minden tevékenység, így ez egy jó alkalom volt arra is, hogy lássam, hogyan zajlik itt az élet.

Reggeltől késő délutánig kellett folyamatosan keverni a sárga színű egyet, míg végre besűrűsödött, és ki lehetett adagolni a kis kupacokat, amiket kerek golyókká formáltak. Gyors számítást végeztem: 44 szappan készült egy edényben az egész nap kevert alapanyagból. Egy szappan ára 200 CFA (1 euró= 600 CFA). És ez nem egy ember munkájának eredménye. Egy farúddal felváltva kevergette az anyagot az udvar apraja és nagyja.

Amikor látták, hogy én is kivenném a részemet a munkából, akkor valahonnan előkerítettek egy gumikesztyűt, ami gondolom valamelyik orvosi segélycsomagból maradt hátra. Kicsit szégyenkezve húztam fel, de visszautasítani sem szerettem volna a kedves figyelmességet. Jobb is volt, mert amikor kifröccsent az elegy a lábamra, éreztem, hogy csípős. A kisfiúk is az edényhez járultak néhány körre, megszakítva játékukat.

Úgy látszik, a zsenge korban még nem különül el annyira a két nem tevékenysége. Én mindenesetre megpróbáltam megerősíteni a munkára való hajlamukat, és kimutattam nagy elismerésemet, amikor gyorsabban forgatták körbe a rudat. A gyerekek egyéb játékszerei meglehetősen kreativitást fejlesztőek. Egy kettévágott műanyaghordóban ülve autóztak, és európai játékszerek alkatrészeivel vagy egy műanyag fogantyúval is remekül el tudták foglalni magukat. Ezt a kreativitást a nagyobbacskák is megőrizték, és seprű híján a papucsukkal söpörték a lapátra a szemetet.

Ginger jam

Ma ismét korán kezdődött a nap, de nem hiába keltünk fel a kakasokkal, amikor még a nap is aludt. A kedvező szélviszonyoknak köszönhetően Pam is magasba emelkedhetett a léghajón. Most hosszabb utat lehetett megtenni, mint tegnap. Az előkészületek még sötétben kezdődtek, de most is előkerült valaki az egyik bozótból, és segített. Amire felszállt a léghajó, már világos nappal lett, és így sok csodálója akadt az égen feltűnt jelenségnek. Jól jött a sok segítő kéz a leszállás utáni összecsomagolásnál. A léghajó kabinját pedig ezúttal egy szamaras kocsi vontatta vissza.

A falu asszonyainak is próbáltunk valami programot biztosítani. Pam meghívta őket gyömbér dzsem készítésre. Ezzel a dzsemmel én is itt ismerkedtem meg. Ezzel kínált Pam az első reggelinél. A hozzávalókat a tegnapi nagypiacon beszereztük, és egy kisebb adagot már két nappal ezelőtt készítettünk is magunknak, hogy én se látsszak teljesen amatőrnek ma. Jó, ha a tanár egy lépéssel a tanítványok előtt halad. A gyömbér dzsemhez a hozzávalók itt megteremnek, így akár eladásra is készíthetnének az asszonyok. Elgondolkodtam, hogy vajon az otthon minden útszélén virágzó bodzából tudnak-e, vagy valaki megtanítja-e a hátrányos helyzetű embereket szörpöt vagy lekvárt készíteni.